Hősiesség, szeretet, magasztosság

Idén ünnepli 30 éves fennállását a Budafoki Dohnányi Zenekar (BDZ). Ebből az alkalomból egy teljes napon át a zenekarról szóltak a Liszt Ferenc Zeneakadémia programjai, este pedig fergeteges gálakoncerttel ünnepelték a jubileumot.

A koncert nyitánya két, száz éve született mű: Dohnányi Ernő Ünnepi nyitánya és Bartók Táncszvitje volt. A folytatásban egy virtuális szimfónia szólalt meg, amelynek négy tételét a zenetörténet különböző korszakaiból és szerzőitől válogatta egymás mellé az együttes. Az „első tétel” Beethoven 3. Leonóra-nyitánya – a hősiességet jeleníti meg. A „második tétel” Brahms 3. szimfóniájának részlete, a zenetörténet egyik legszebb és legnépszerűbb tétele, melyből az érzelem és a szeretet árad. A „harmadik tétel” a zenekar első vendégkarmestere, Guido Mancusi zeneszerző erre az alkalomra komponált Születésnapi scherzója volt. Zárótételként John Williams Star Warshoz írt kísérőzenéjéből hallgathatott meg két részt a közönség, amit vastapssal jutalmazott.

Az évforduló alkalmából a koncert előtt, a zenekar múltját bemutató bevezető után köszöntőt mondott kerületünk polgármestere, Karsay Ferenc is. Budafok-Tétény vezetője emlékeztetett arra, hogy kerületünk jelmondata „Kisváros a nagyvárosban”, a BDZ pedig kisvárosunk egyik legnagyobb büszkesége. A különleges zenekar gyökerei Budafok-Téténybe nyúlnak vissza, otthon érzik magukat nálunk. Ennek köszönhető, hogy a kerület zenei tehetségei a művészet által teszik szebbé a világot – fogalmazott a polgármester. Felhívta a figyelmet arra, hogy önkormányzatunk kiemelt figyelmet fordít a kultúra, a művészetek támogatására. – Azon dolgozunk, hogy ne csak a bor és a pezsgő, hanem a művészet fővárosa is legyünk – hangsúlyozta Karsay Ferenc. Felidézte, hogy a BDZ bölcsője a Nemes László címzetes igazgató által alapított zeneiskola, a Magyar Örökség díjas Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola volt. Az iskola ifjúsági zenekara 1984-ben első díjat nyert egy bécsi világversenyen, majd szimfonikus zenekarrá bővült, és sikert sikerre halmozott. 1993-ban Budafok-Tétény önkormányzatának támogatásával a kerület hivatásos szimfonikus zenekarává vált. Karsay Ferenc ezért köszönetet mondott Hajas Ervin akkori polgármesternek is, aki szintén vendége volt a koncertnek. – Az élet ünnepnapok nélkül olyan, mint egy hosszú, fárasztó út pihenő, fogadó nélkül – hozta fel példaként a régi bölcsességet Karsay Ferenc. Megemlítette, hogy nemcsak ezen az évfordulón ünnepel a zenekar, hanem évente a kerületben is az újévi koncerteken, ahol a közreműködésükkel üdvözöljük az új esztendőt, de egyébként is rendszeresen fellépnek nálunk. – A zene nélkül nem lehet élni, a zene világában mindannyian egyetlen családhoz tartozunk – fogalmazott a kerület vezetője. – A zene az egészséges emberi mentális lét kulcsa – idézte fel a zenekar karnagyának és vezetőjének, Hollerung Gábornak a szavait. – Segít azokat a nehézségeket feloldani, amelyek a hétköznapi életben érnek minket.

– Nehéz idők előtt állunk, nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de űzzük el most a baljós gondolatokat, és adjuk át magunkat ennek az élmények, a zene élvezetének – kívánt jó szórakozást a polgármester a koncerthez, amelyet megköszönt a zenekarnak és minden közreműködőnek. 

Kerületünk zenekara

A Budafoki Dohnányi Zenekar nem kevés nehézség leküzdése után, lépcsőről lépcsőre lépve vált az ország egyik vezető zenekarává az egyik legnagyobb közönséggel és olyan brandekkel, amelyek egy része pedagógiai jellegű, másik része bizonyos korosztályok megnyerését szolgálja. A Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (BDZ) Liszt Ferenc-díjas karmesterével, az érdemes művész Hollerung Gábor ügyvezető zeneigazgatóval beszélgettünk.

– Hogy kezdődött a zenekarral való közös munka?

– 1987-ben kerültem kapcsolatba Nemes Lászlóval és a Budafoki Ifjúsági Zenekarral, amelyben akkor már sok konzis, főiskolás és időnként alkalmi kisegítő zenész is muzsikált. A zenekar egy félhivatásos együttessel egyesült, és bérletsorozata volt a budapesti Városházán. Két évvel később a Budafoki Ifjúsági Zenekar felvette a Budafoki Dohnányi Zenekar nevet, és Nemes László a rengeteg egyéb elfoglaltsága miatt 1989-ben átadta nekem a karmesteri teendőket. Három évig vezettem az akkor még amatőr együttest, amelyből nagyjából a távozásommal egy időben legalább tízen átmentek az állandó állományt létrehozó Fesztiválzenekarhoz. Nemes László érdeme, hogy 1993-ban Hajas Ervin polgármestert meggyőzve intézményesítették a zenekart, amely a próbajátékok után hivatásos együttessé vált. Nem pályáztam meg a karnagyi posztot, de a tagság engem választott vezetőjüknek, és Laci bácsi (Nemes László – a szerk.) bölcsességét dicséri, hogy a korábbi súrlódásaink és az egy év távolmaradásom ellenére elfogadta a tagság akaratát.

– Ettől kezdve művészeti vezetője és vezető karnagya lett a BDZ-nek. Mikor vette át a teljes adminisztratív vezetést is?

– Az ezredfordulón, 2000-ben váltottam Laci bácsit, ettől kezdve a munkáltatói jogokat is én gyakorlom az önkormányzat kérésére. Nagyon nehéz hét év állt mögöttünk, és még néhány előttünk is, annak ellenére, hogy nagyon jó volt a zenekar, remek muzsikusok jártak hozzánk, szerettek az emberek velünk zenélni. Nagy volt a fluktuáció, az első jelentősebb bérfejlesztésig rengeteg kiváló muzsikus ment át más zenekarokhoz. A 2010-es évek elején is kialakult egy válsághelyzet, de Stinggel való fellépésünk, az arénabeli koncert hirtelen nagyon megnövelte az együttes ázsióját és ismertségét. Szerencsénkre az önkormányzat is megértette, hogy milyen óriási érték egy zenekar.

– A Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola azzal a kéréssel fordult önhöz, hogy legyen házigazdája annak az adománygyűjtő koncertnek, amely egy zongora megvételét segíti elő. Szívesen vállalja ezt a szerepet?

– Örömmel teszek eleget a felkérésnek, hiszen muzsikusként és díszpolgárként is felelősséget érzek a kerület kultúrájáért. Ha segítek azzal, hogy jelen vagyok egy koncerten, és igyekszem a tőlem telhető legjobb módon részben szórakoztatni a közönséget, részben mindenkit arra buzdítani, segítse a művészeti iskolát abban, hogy meg tudja vásárolni a zongorát, akkor ez kutya kötelességem. Remélem, hogy el tudjuk érni, hogy minél több ember vállaljon felelősséget a zeneoktatásért, és adományával az elképzelés mellé álljon.

A Budafoki Ifjúsági Zenekartól a BDZ-ig

Hetven éve fáradozik a gyerekek oktatásával, versenyekre, koncertekre készíti fel az ifjú csellistákat kerületünk meghatározó személyisége, Nemes László címzetes igazgató és zenetanár. A zeneiskola, a későbbiekben Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola, a Budafoki Ifjúsági Zenekar (a Budafoki Dohnányi Zenekar elődje) és a Mozart Ifjúsági Zenekar alapítója, az első Tavaszi Fesztivál (2007-ig Tétény-Promontor Kulturális Napok) megálmodója beszélgetésünk végeztével is egyik tanítványához sietett. Az első budafoki vonós-, illetve a későbbiekben már szimfonikus zenekart létrehozó címzetes igazgatót, a kerület díszpolgárát az idén 30 éve hivatásos együttesként működő Budafoki Dohnányi Zenekar (BDZ) megalakulásának előzményeiről faggattuk.

– Tizenhárom évesen kezdett el gordonkázni, de néhány évre rá már zenekart szervezett, az elsőt, de korántsem az utolsót. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra?

– A pápai gimnáziumban hoztam létre az első zenekart, amelyben diáktársaimmal és tanáraimmal játszhattam együtt. Ez az együttes nagyon sokat jelentett nekem, mert a klasszikus zenétől kezdve az operettrészletekig sokféle zenét játszottunk. A konzervatórium első évében visszahívtak tanítani Pápára, a Bartók Béla Zeneiskolába, húszévesen pedig már a Győri Filharmonikus Zenekarban csellózhattam. A győri tanárképző főiskolán is remek tanároktól tanultam, rengeteget zenéltem, és a kamarairodalom számos darabját végigjátszottam. A diploma megszerzése után énekkart és zenekart szerveztem a pápai középiskolásokból, közben pedig különböző zenekarokban gordonkáztam. 1964-ben a BM Duna Szimfonikus Zenekar hívására jöttem Budapestre, majd emellett 1965-től már csellótanárként dolgoztam Budafokon.

– Öt év elteltével önálló állami zeneiskolát alapított a XXII. kerületben, amelyet tizenegy év működés után a művészeti oktatás központjává bővített. Milyen volt itt akkoriban a zenekari élet?

– Frissen kinevezett alapító igazgatóként az volt az egyik célom, hogy az új iskolának legyenek zenei együttesei, zenekara, kórusa, mert kora ifjúságom óta tudom, hogy milyen nagy boldogság az együtt muzsikálás. Megszerveztem és sok-sok éven át vezettem, vezényeltem a Budafoki Ifjúsági Zenekart, amelyből azután kinőtt a Budafoki Dohnányi Zenekar, és a kezdetek óta létezik a Mozart Ifjúsági Zenekar is. Negyvenhárom éven át minden nyáron zenei tábort vezettem a fertődi kastélyban, ahol igazi műhelymunka folyt, ténylegesen ott teljesedtek ki a Nádasdy zenekarjai és kórusai. Az iskolát három évtizeden keresztül irányítottam, de hat évig a művelődési házat is vezettem ezzel párhuzamosan. Ez az intézményi háttér és a kerületi gyárak támogatása tette lehetővé, hogy a BDZ félhivatalos szimfonikus zenekarrá váljon, és elindulhasson a karrier útján.

– Elégedett az együttes eddigi pályafutásával?

– Büszke vagyok arra, hogy már egy ideje a legjobb szimfonikus zenekarok egyikeként tartják számon. A mai napig követem az együttes útját, és amíg tehetem, mellettük állok mint művészeti tanácsadó.

Tamás Angéla